Erőteljes testalkatú, hosszú törzsű, izmos, rövid lábú kutya.                                     Feje nagy, arcorri része szögletes, orrháta egyenes. Stopja határozott, orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle kicsi, hegyes, felálló. Nyaka izmos, háta feszes, ágyéka széles. Végtagjai párhuzamos állásúak, rövidek, mancsa kicsi kerekded, ujjai zártak. Farkát egyenesen tartja, nem csonkolják. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, kemény szálú. Trimmelik. Színe hófehér. Tulajdonságai Bátor, magabiztos, önálló, de ugyanakkor nagyon játékos. Idegenekkel szemben bizalmatlan. Kellemes lakáskutya, kitűnő őrző-védő hajlamokkal. Marmagassága: 28 cm. Testtömeg: 7-10 kg. Táplálékigény: 580 g/nap.

Bemutatjuk a westit

Hazánkba 1968-ban érkezett az elsõ west highland white terrier, az egyes törzskönyvi számon nyilvántartott Prince of Snow, Angliából. Az azóta eltelt három évtized alatt a fajta igen népszerûvé vált, már önálló westi klub is mûködik Magyarországon. E kis fehér terrier kedveltsége magától értetõdõ: a tetszetõs küllem vidám, kedves természettel párosul, a kis méret pedig ideális városi kedvenccé teszi a westit Apró testében azonban hatalmas szív dobog és rengeteg energia rejtõzik. Méretéhez képest nagyon erõs, nagyon kitartó, de beéri viszonylag kevés mozgással is, ha viszont hosszú kirándulásokhoz keresünk társat, a westi akkor sem hagy cserben minket, fáradhatatlanul kíséri gazdáját erdõn-mezõn. Különben is imádja az emberi társaságot, nagy mókamester, a gyerekekkel is kedves. õsei vadászösztönét azonban a mai napig hordozza, egy kis bátorságért, harciasságért nem kell a szomszédba mennie. Kiváló jelzõkutya. Türelemmel, szeretettel sok mindenre megtanítható, kiváló agility-kutya.

A westi marmagassága körülbelül 38 centiméter, súly általában 7-9 kilógramm közötti.

A west highland white terrier kitenyésztõjének Malcolm ezredest tartják, állítólag õ adta a fajtának a ma is használatos elnevezést, de saját bevallása szerint a tenyésztõi munka oroszlánrészét apja és nagyapja végezte. Az ezredesnek egész kennelre való fehér terriere volt, kiállításra 1900 táján vitte elõször kutyáit. A Malcolm-család az Argyllshire-i Poltalloch-ból származott. Egyébként Argyll hercegének uradalmában, Roseneathben is a Malcolm-féle típushoz hasonló kutyákat használtak, de itt persze roseneath terriernek hívták a kis fehér ebeket. A westit róka-, borz- és vidravadászatra használták, s azért lett fehér színû, hogy hajtás közben véletlenül se tudják összekeverni a vaddal és ezért tévedésbõl lelõni. A fajta kialakításához valószínûleg felhasználták a skót és a cairn terriert is. Korabeli festményeken egyébként sokszor szerepelnek kis fehér terrierek, mint például Sir Edwin Landseer „Büszkeség és szemtelenség” c. 1839-ben készült festményén is.

Miután 1904-ben megalakult a West Highland White Terrier Club, majd 1906-ban a Whwt Club of England, 1907-ben az Angol Kennel Klub is elismerte önálló fajtaként a westit A mai típus a második világháború óta állandósult. A háború után nagyon kevés kutya maradt, de szerencsére voltak megszállott tenyésztõk (pl. a Wolwey, Leal, Calunna kennel tulajdonosai), akiknek köszönhetõen tovább élt a fajta. Derek Tattersall szerint a háború végén állítólag egy Mentor nevû kutya volt az egyetlen fedezõkan, aki ráadásul félheréjû volt; ez magyarázat lehet a számtalan vonalban ma is elõbukkanó félheréjûségre. Az utóbbi évtizedek jelentõs tenyészetei közé tartozik Sue Thomson Ashgate kennele, de Dorothy és Ry Wilshaw Domaroy kennele is jelentõsen befolyásolta a közelmúlt tenyésztését. A híres Crufts kiállításon 1976-ban lett elõször westi a Best in Show, a Kathleen Newstead által tenyésztett Ch. Dianthus Buttons.

A westi a legtöbb kutyával ellentétben nem szabályosan vált szõrt, nem bizonyos idõközönként vedlik, hanem rendszeres trimmelés-sel szabadíthatjuk meg az elhalt szõrszálaktól és kerülhetjük el, hogy bundája hosszúra és bozontosra nõjön. Ha kutyánkkal rendszeresen akarunk kiállításokra járni, bízzuk a trimmelést szakképzett kutyakozmetikusra. Általában 10-12 hetente kell egy westit trimmelni, tehát a kölyökvásárlás elõtt ezt is számítsuk bele a tartási költségekbe. Érdemes a tenyésztõnél vagy a fajtaklubnál érdeklõdni, õk mindenképpen megfelelõ és hozzáértõ kozmetikust fognak ajánlani. Sokszor maga a tenyésztõ is vállal kozmetikát. Ha leendõ kiállítóként és tenyésztõként magunk kívánjuk felkészíteni kutyánkat, rengeteg idõt és energiát kell fordítani e “mûvészet” elsajátítására. Sokat kell gyakorolni, s idõvel egyre tökéletesebb eredményt érhetünk el. Egy jó bíró szeme elõl persze a legjobb trimmeléssel sem tudjuk elrejteni kutyánk hibáit, de ne feledjük: a kutya megjelenése is beleszámít az összhatásba.

Mivel a westi igen népszerû fajta, sokan csupán a pénz kedvéért fogtak bele szaporításába, így legyünk elõvigyázatosak a kölyökválasztásnál. Járjunk kiállításokra, nézzünk körül, ismerkedjünk a tenyésztõkkel. A kiállító-tenyésztõknél általában a leendõ kölyök anyját és apját is megtekinthetjük. Ez nagyon hasznos és ajánlott a külsõ és belsõ tulajdonságok miatt is, melyet leendõ kutyánk több-kevesebb mértékben örökölni ill. örökíteni fog (ha majd magunk is tenyészteni akarunk vele). Egy westi általában 12-15 évet is elélhet, így különösen fontos, hogy mindent alaposan átgondoljunk kölyökvásárlás elõtt, hiszen több mint egy évtizedig lesz a társunk. Ha ne adj isten valami miatt mégiscsak meg kell válnunk kutyánktól, forduljunk elõször a tenyésztõhöz, aki a kutyát kölyökárban visszavásárolja, vagy segít egy megbízható új tulajdonost keresni. Egy lelkiismeretes tenyésztõ már az adásvételi szerzõdésben is elõvásárlási jogot köt ki, ha a tulajdonos valamilyen okból megválna kutyájától, de legalábbis saját engedélyéhez köti a kutya harmadik személynek történõ eladását. Mindez annak érdekében történik, hogy a kölyök kizárólag felelõsségteljes kezekbe kerülhessen.